Filmekkel szeretne foglalkozni, tudomásom szerint írt már forgatókönyvet, melyről elismerően nyilatkozott Vámos Miklós. Novelláiban van valami, ami rokon Móricz realizmusával, sűrű, feszültséggel teli világával, ugyanakkor a felszín alatti, lélektani realizmus is keresi írásaiban a kitörési pontokat. Ezeknek még nincs elemi feltörő erejük, de a felszín gyűrődései már jelzik a mélyben húzódó indulatok jelenlétét.
A Katona című novellájában az ember békétlenségét a kényszerű, vagy inkább mondhatni, a sorsszerű cselekvéssel szembeni önmeghasonulása jelzi, igaz, még csak az undor, a bűnbánat, az önvád szintjén, mely az egyedüllétben keres és talál megnyugvást. Rokonszenves és szép, ahogy egy novellában két helyzet tragédiáját rajzolja meg, szinte ugyanazzal a tollvonással, a belső feszültség és a feleség felé forduló kedvesség és figyelmesség között. Van hozzá nyelve, érzéke. Van hozzá módszere, két ember sorsában ábrázolni ugyanazt, létrehozni a pillanatnyi kapcsolatot egy levélváltással, melyben az elmúlt évek átélt élménye és jelen konfliktusa elevenedik meg, ugyanúgy és más módon is, ahogy az emberi sorsok azonosak és különböznek egymástól. Még keserű iróniája is van, hiszen az az ember boldog, s veti le magáról a múltat, akinek a felesége - tévedés folytán - már régen egy másik férfival él.
Nem tudni, hogy a film felé vagy a próza felé fog-e vezetni Márton Bálint alkotói kedve, de tehetséges és kreatív egyéniség, kicsit ösztönös, kicsit tudatos, erős elszántságú, s ha fegyelme és kitartása is erős lesz, sokat fogunk hallani felőle. Én jobban szeretném a prózaíró Márton Bálintot, mert ebben az irányban erős affinitása van, de a filmíró Márton Bálintot is szívesen ünneplem.

Vida Lajos