A konferenciát a művelődés hete és a tanulás ünnepe alkalmából rendezték és a fő téma a pedagógusképzés, továbbképzés és felnőttképzés volt.

„Fontosnak tartottuk összehasonlítani a Kárpát medence országainak képzési tapasztalatait és próbáltunk egyfajta együttműködést is kialakítani.” – mondta el Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona, A KFRTKF rektorhelyettese, szervező – „a meghivásunkra 6 ország képviselői jöttek el: Lengyelország, Szlovákia, Románia, Szerbia-Montenegro és Ausztria, illetve természetesen Magyarországról. Ezek között felsőoktatási intézmények vezetői, oktatói, a pedagógus szövetségek elnökei, a hungarológiai intézetek vezetői, magyar kulturális intézmények képviselői vannak jelen, és gyakorló pedagógusok. 17 előadás és hozzászólás hangzott el ebben a témában, elmélet és gyakorlat egységét próbáltuk bemutatni és egy picit előre tekinteni. Tehát nemcsak a mostani helyzetről beszélünk, hanem arról is, hogy hogyan tudnánk a felnőttképzést, pedagógus továbbképzést fejleszteni, milyen adottságaink vannak és arra is vállalkozott Debrecen, hogy megvalósítjuk a külföldi tagozat létrehozását a Magyar Pedagógiai Társaságon belül. A másik elképzelésünk pedig, hogy régión túli együttműködéseket is szeretnénk kialakítani, ez egyrészt a fejlesztési tervekben, másrészt a főiskola koncepciójában is szerepel. Azt gondolom, hogy teljesíti a konferencia a célkitűzését, hiszen olyan korszerű eljárásokat, módszereket, innovációs törekvéseket ismerhetünk meg, ami a felsőoktatási intézmények számára mindenképpen gyarapítható és továbbfejleszthető.”

Fontos téma volt a rendezvényen az úgynevezett Lifelong Learning program, melynek keretén belül minden korosztálynak lehetőséget biztosítanak a képzére, tanulásra.

A Lifelong Learning aktuális kérdéseiről Dr. Kálmán Anikó egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Lifelong Learning Központ igazgatója számolt be.

„Magyarországon 2005 óta van már egy hivatalosan elfogadott kormányprogram is, de az alapot valójában a 2004. május 1-i EU csatlakozás óta kötelező kérdéseket kell megoldani. Ebben a pedagógusoknak a szerepe kiemelkedő. Nyilvánvalóan nemcsak a közoktatásról van szó, hanem az egész életen át tartó tanulás folyamatáról van szó, és én ennek a hátteréről, illetve a gazdaság oktatásra való hatásáról fogok beszélni. Úgy gondolom, hogy a rektorhelyettes asszony által vázolt stratégia kialakításában ennek kulcsszerepe van, sőt azonnali beillesztését igényli. Az LLK az életen át tartó tanulás programját jelenti, a továbbiakban az egyén karrierjét minden szempontból segíteni kell, ilyen értelemben a közoktatást alá kell rendelni, olyan életkészségeket és alapkompetenciákat kell megtanítani, amelyek az ember karriertervezését segíti, összehangolva a gazdasággal, de figyelembe kell venni az egyéni, illetve a humán erőforrás érdekeket. Tehát moduláris, kompetencia jellegű alapképzésekre alapozva folyamatos képzést, folyamatos életvitelt, életminőséget jelent. Az oktatásnak a tanulásnak minden formáját biztosítani kell akár családban, akár munkában, akár a közoktatásban. Tudjuk, hogy idős korban ennek a fajta pszichés karbantartásnak mekkora jelentősége van, a leépülés ellen. A rendszer szerepei még nincsenek leosztva, a munkavállaló, a munkáltató és a képző közös munkájáról van szó, külön-külön egyik sem tudja megoldani, csak közösen. Az Európai Uniós pályázatokat, ha megvizsgáljuk, egyértelműen ennek a Lifelong Learning jellegű életminőség kialakításra van a legtöbb pénz.”