Gönczy Pál (Hajdúszoboszló, 1817. dec. 26. - Karácsond, 1892. jan. 10.): pedagógus, az MTA l. tagja (1858). 1834-től a debreceni kollégiumban bölcsészetet tanult, 1838-tól tanító, ill. nevelő. 1844-ben Svájcba ment tanulmányútra. A zeleméri árvagyermek-nevelőintézet egyik megszervezője, mely 1845-től 1849-ig állott fenn. 1850-52 között Szőnyi Pál pesti nevelőintézetében tanított. 1852-ben magánintézetet alapított nemesi gyermekek számára, amelyet 1859-ben, amikor a pesti ref. gimn.-ot megalapították, átadott az egyháznak. Az így alakult gimn. ig.-ja volt 1867-ig. 1867-től 1889-ig a vallás- és közoktatásügyi min.-ban működött mint osztálytanácsos...

Hőgyes Endre (Hajdúszoboszló, 1847. nov. 30. - Bp., 1906. szept. 8.): orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1881, r. 1889). Egyike a legkimagaslóbb m. orvoskutatóknak. Orvosi oklevelét a pesti tudományegy.-en szerezte 1870-ben. Előbb az elméleti orvostani, majd a gyógyszertani tanszéken tanársegéd. 1874-ben a kísérleti kórtan magántanára, 1875-től a kolozsvári egy., majd 1883-tól haláláig a bp.-i egy.-en az általános kór- és gyógytan, valamint bakteriológia ny. r. tanára. Az MTA kiadásában 1881-1885 között megjelent háromkötetes művében elsőként írja le az egyensúlyérzés reflexívét, s annak forgatásraforgatásra, valamint elektromos ingerlésre bekövetkező reakcióját...

Kenézy Gyula (Hajdúszoboszló, 1860. jan. 4. - Debrecen, 1931. nov. 26.): szülész, nőgyógyász, egyetemi tanár. 1885-től debreceni tisztiorvos, 1893-tól kórházi ig. főorvos. 1896-ban a debreceni bábaképző intézet, később a gyermekmenhely ig.-ja. 1915-től tevékenyen részt vett a debreceni egy. klinikáinak tervezésében. 1916-tól a szülészet, nőgyógyászat ny. r. tanára Debrecenben. 1919-20-ban az egy. rektora. - Irod. Barabás L.: K. Gy. (Orv. Hetil. 1960. 20. sz.)

Kovács Máté (Hajdúszoboszló, 1906. nov. 11.- Bp., 1972. aug. 23.): egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1968). A debreceni tudományegy.-en tanári és doktori oklevelet szerzett (1931). Közben tanulmányokat folytatott a párizsi Sorbonne-on is (1927-28 és 1929-30). Gimn., ill. gyakorlógimn. tanár Nyíregyházán és Debrecenben (1931-től), ezután Bp.-en az Országos Közoktatási, majd Köznevelési Tanácsnál dolgozott (1943-tól), a Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban a pedagógiai főosztály, majd az elnöki osztály vezetője, államtitkár (1945-47-ben). ). Mint a Nemzeti Parasztpárt tagját ogy.-i képviselőnek választották. A debreceni Egyetemi Könyvtár vezetője (1949-56)...

Pávai Vajna Ferenc (Csongva, 1886. márc. 6. - Szekszárd, 1964. jan. 12.): geológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1957). Egy.-i tanulmányai befejeztével 1910-ben a geológia doktora, 1911-ben a selmecbányai ak.-n Böckh Hugó mellett tanársegéd az ásvány-földtan-teleptani tanszéken. 1912-1914-ben az erdélyi, 1915 - 1918 között a horváto.-i, majd 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásokban volt jelentős szerepe. 1920 végén a pénzügymin. bányászati főosztályára került mint a kutatások geológus szakértője és vezetője. 1930-ban a Földtani Intézet főgeológusa 1944-ig, nyugdíjazásáig. 1950-ben reaktiválták s újból a Földtani Intézetnél működött 1956-ig...

Szép Ernő (Huszt, 1884. jún. 30. - Bp., 1953. okt. 2.): költő, író. Tizenkilenc éves korában hírlapíró lett. A Nyugat költői közt tűnt fel verseivel. A századforduló kapitalista társadalmától és a politikai élettől menekülve a gyermekkor emlékvilágában keresett magának szigetet. A nagyváros tülekedését a felnőttek közé tévedt gyermek csodálkozásával nézte, és bölcsen értetlenkedő kérdésekkel s enyhe fintorokkal gúnyolta ki. Ezzel is a szegények, az elesettek, a kisemberek érzelmeit akarta kifejezni. Naiv kifejezésformái, finom költői nyelve bizonyos jellemző pestiességgel párosul. Kabaréjelenetei és színművei széles körben népszerűek voltak...